Ma feltettek egy kérdést, hogy vajon milyen fonalból csinálom a csipkéimet?
A kérdező azt mondta, hogy örökölt sok hímzőfonalat és abból szeretne valamit létrehozni.Rögtön magamra ismertem, mert az első csipkéimnél én is a nagynénimtől kapott gyöngy hímző cérnában gondolkodtam.
Hetekig próbálkoztam, de hiába az igyekezet, mert nagyon pocsék eredményeket értem el vele. Kutattam a netten, hogy ki,és milyen keményítőt használ. Találtam olyan ötletet is, hogy cukorszirupba mártogatni.
Kipróbáltam. Gyönyörű és nagyon merev csipkét tudtam vele késztetni. Egyetlen egy probléma, ha nedvességet kap, rögtön ragad, és elveszti a formáját. Na ez máris két probléma.
Ha esik az eső, nem a fülbevalómat féltem és takargatom, ellenben mire kinyitom az esernyőt addigra a cukormáz a nyakamon, vagy a ruhámon csepeg. Hát nem valami bizalomra gerjesztő ez a megoldás.
További kutakodás, keresgélés, már az üzletekben is tudatosan a keményítőket keresgéltem.
Próbálkoztam a hajlakkal. Eredmény, kevés, kicsit segített a csipke tartásán, amit gyöngyfonalból készítettem. DE megfakult tőle a fonal, ha fehérre fújtam, az megsárgult.
Végül megpróbáltam decoupage ragasztóval. Na végre valami ami segíttet. Ez már adott a fülbevalóknak tartást.
És megint a DE, mert az én gyöngyfonalból készült frivoli csipkém még mindig nem volt olyan szép, mint az oktató filmeken, vagy web oldalakon bemutatott darabok.
Ekkor kezdtem az újabb kutakodást, most a cérnák és a fonalak jöttek. Nagyon sok féle és fajta fonalat, cérnát teszteltem.
A teszt eredménye, ha megfelelő fonalat használok, nem kell a keményítés.
Nézd meg a karkötőt!
A selymes fényét megtartja, nem kell keményíteni. Olyan mercerezett fonalból készült ami tartást ad a csipkének. 