Üdvözöllek!
Magamról, röviden!
Gyerekkorom óta érdekelt a fonalak története. Mit lehet kezdeni egy ruhadarabbal, egy kész de nem tetsző ruhával, vagy egy gombolyag fonallal, cérnával. Készítettem babaruhát, majd saját ruhákat és kiegészítőket, magamnak a kislányaimnak, családtagjaimnak is. Kötöttem, hímeztem, horgoltam, szőttem és ruhákat varrtam. Kutattam az újabb lehetőségeket, mert időközben nagyon sok fonal, hímző és varrócérna gyűlt össze. A keresgélések során megtanultam több fonaltechnikát is, de a FRIVOLITE és HAJÓS CSIPKE tetszett a legjobban. Nyugdíjba vonulásom idején találtam meg ezt a kézimunkát, rögtön beleszerettem.
Először fülbevalókat kisebb medálokat és egyéb ruhakitűzőket csomóztam, mindezt babavarró tűvel, mert frivoli tű nem minden üzletben kapható, illetve számított a ár-arány is.
Ahogy egyre többet tudtam, arra is rákeltet jönnöm, hogy az igazi csipke szépségét jobban tudom visszaadni, ha tűvel és hajócskával is megtanulok bánni. Bevallom, a hajócskával hónapokig gyakoroltam, nem állt sehogy a kezemre, mig a tűvel napok alatt sikerélményem volt. Nem adtam fel és sok-sok gyakorlás után, sikerült elsajátítani a hajócskás technikát is. Ma már jobban szeretem a hajócskás kézimunkákat, mert szebb a csipke.
Hajócskával:
- magára a fonalra csomózunk, szorosabb és tartósabb a csipke,
- szebb íveket lehet létrehozni.
- sok esetben elhagyható a keményítés ( ez a fonaltől is függ),